GRAFIBOX

SONKOLY LÁSZLÓ

PORTFOLIÓ

2016.

Magamról.

Kora gyerekkoromtól rajzolok, szakadatlan kitartással koptatom a ceruzákat, krétákat és a festéket, a papírról nem is beszélve. Mindent lerajzoltam, ami utamba akadt, vagy eszembe jutott, írni-olvasni csak később tanultam meg. Első sikereimen felbuzdulva mindenféle pályázatra beneveztem, olykor szép eredményekkel. Ettől tovább fűtött a lelkesedés és szinte minden időmet a rajzolásnak szenteltem. Az olykor hetek hosszú munkájával elkészült alkotásaimat kiállították – többek közt - a helyi tanácsházán is. A dolog szépséghibája csak annyi volt, hogy a képeimet valami helyi potentát „örökbe fogadta”, így sosem láttam viszont szüleményeimet és rajztanáromon is hiába kerestem a kollekciót.

Ettől kissé alább hagyott a lendület, kerültem a hosszas szenvedéssel megálmodott és verejtékes munkával készített golyóstoll rajzokat.

Kissé különc gyerek lehettem, mert tulajdonképpen a rajzoláson kívül semmi más nem érdekelt akkoriban. Nem is volt máshol sikerem, csak a rajzórákon, amiből főképp arra emlékszem vissza szívesen, hogy a lány osztálytársaknak is segíthettem a rajzolásban mindenféle ellenszolgáltatás nélkül, bár a tehetséget nem sikerült átplántálnom senkibe…

Alkotói készségemet a MüM 27-es ipari tanuló iskolában (Margit körúti fogház-Mammut II.) kamatoztattam volna tovább, de mint kiderült a műszaki rajz nem az én világom, így meg is buktattak belőle…

Annak reményében, hogy még valaha viszem valamire, eljártam a Benczúr utcai Postás Művházba alkotókörébe rajzolni, ahol már rajzszénnel és élő modellel is volt szerencsém találkozni. Amúgy később én voltam a rajzkörben az egyedüli postás, ami persze nem járt semmilyen kedvezménnyel. Az itteni tehetségfejlesztés célja lett volna a továbbtanulás, az áhított művészképzőben, amit manapság Moholy-Nagy Művészeti Egyetemnek hívnak.

Addig még rengeteget tanultam az általam kiválasztott helyeken, többnyire autodidakta módszerekkel, kihasználva minden lehetőséget.

Kisiskolás koromtól jártam hét végeken a budai várba rajzolni, festeni, hogy tehetségemmel elbűvöljem a külföldi turistákat. Azok meg csodáltak és bőszen fotóztak, de ezekből a képekből egy sem jutott nekem. Nem csak a büszkeségemnek tett jót a népszerűség, de idővel a zsebpénz gondjaimat is így oldottam meg.

Nos itt kezdődött tehetségem eltékozlása, miután a célközönség igényeire figyelve kezdek készülni turistákra specializált képeim. Egyszer majdnem lezuhantam a Halász bástya faláról, miután az eladott alkotás ellenértékét Hubertusba fektettük a haverommal, hogy a kemény hideget tovább bírjuk a huzatos várfalon. Később a rendőrök elől is bujkálni kellett, akik nem nézték jó szemmel a tehetségem kiárusítást, ami nem volt összeegyeztethető a szocialista erkölccsel!

De rajzoltam vonaton, villamoson, szabadban és zárt térben, napszaktól függetlenül bárhol. Sokszor ültünk be budai presszókba, vagy épp a Paksi halászcsárdába, ahol órákig üldögélhettünk egy tányér sült krumpli társaságában. Ilyenkor portrékat készítettem a vendégekről, akik olykor meghívtak valamire ellenszolgáltatásként.

A Postás alkotókör csapatával eljutottam egy lengyel művésztelepre, ami életre szóló élmény maradt számomra. Bialisztokban volt a faházas telep, ahol sokan és sokat alkottunk, részemről életem egyik legtermékenyebb időszaka volt ez a két hét. Nagy élmény volt, hogy a házak tetején ugrálva jeleneteket adtunk elő a Volt egyszer egy vadnyugat c., akkor nálunk toplistás westernből. A látvány és a patronos pisztolyok durrogása rendőri beavatkozást kívánt, miután a megrettent helyiek rendőrért kiáltottak. Vélhetően ők akkor még nem látták a legújabb mozi sikert…

A termékeny postás alkotótábor után hullafáradtan és alkotói élményekkel feltöltődve értem haza, a mappámban csodás, lengyel ihletésű plakátokkal, grafikákkal a hónom alatt szálltam le a vonatról. Akkor határoztam el, hogy ha nagy leszek, reklámgrafikusként fogom leélni az életem… Abból aztán idővel éhen is haltak páran hazánkban…

Másnap ismét vonatra szálltam, hogy rég nem látott nagy szerelmem meglátogassam Tóalmáson, ahol gyerekfelügyeletnek álcázott nyaraláson vett részt. Hosszú távollét után már nagyon vártam a találkozást, de az élet olykor pofonokat oszt… Szerelmem rátalált az „igazira” Tóalmáson, magyarul ejtett, ami piszkosul fájt! A pofon nagyon megdöbbentett, hatalmas és váratlan volt, mint a hideg zuhany.

Hazafelé a nyári kánikulában a vonatajtóban álltam és tervezgettem, hogy miként vetek véget életemnek, azon a végzetes napon. Az egyik kanyarban már készültem is kiugrani a nyitott ajtón, de az utolsó pillanatban meggondoltam magam… Otthon aztán felmentem a padlásra és széttéptem az összes alkotást, amit a művésztelepen készítettem az elmúlt két hétben. Kár volt értük, de jobb megoldás volt, mint kiugrani a vonatból.

Egyszer még részt vettem a Postásban egy kiállításon, sok képem beválogatta mesterünk, néhai Nagy B. István. A kiállítást nem is láttam, mert amolyan szezonzáró kiállítás volt és a nyári szünetre szétszéledtünk. Ősszel ismét elmentem a Benczúr utcába, de a munkáimat sosem láttam viszont, valaki ezeket is ellopta, vagy csak örökbe fogadta, miután senki sem kereste addig.

Már-már kezdtem az hinni, hogy a sors üldöz és ezért képtelen vagyok maradandót alkotni. Elgondolkoztam azon is, hogy önmegsemmisítő papírra kezdek alkotni, akkor nem érhet ilyen galiba, mint korábban, sőt elárulom a mai napig is kitart ez a végletes pechszéria…

A Postás rajzkörről leszoktam, főképp a munka miatt, meg okafogyottá is vált, miután sikertelen felvételit tettem a főiskolán. Akkor még naivan azt gondoltam, hogy van bennem elég kurázsi és készen állok a művésszé válásra. Tévedtem, mert a kurázsi kevésnek bizonyult és főképp a pártajánlás hiányzott, amivel akkor szembesültem. A felvételin mellettem rajzoló „téeszelnök fia” több bíztatást és hátba veregetést kapott, mint bárki más a teremben… Egy lányt ismertem, akinek talán volt tehetsége, de nem volt térlátása, mégis felvették, miután a falubelije, a KISZ KB valamilyen titkára megtette a szükséges lépéseket.

Hogy mi lett velük, fogalmam sincs, de talán máig is éhező művészként tengetik életüket, amiből én kimaradtam, ennek ellenére hiányzik az egykor átélt varázs, az ihlet és az alkotás öröme…

A reklámgrafikához annyi közöm volt, hogy első munkahelyemen a Magyar Hirdetőnél plakátragasztóként tettem szert jövedelemre és tovább szaporíthattam plakátgyűjteményemet is. A Röltex dekorációnál már több közöm volt az alkotó tevékenységhez, de még elég messze jártam egykori elképzeléseimtől.

Jelentős kihagyás után a ’90-es évek elején keveredtem számítógép közelbe, mikor természetesen a grafikai lehetőségeket kerestem az új technológiában. Kezdetben a korai szövegszerkesztőkkel (Kedit) alkottam különös képeket betűkből. Azért ez már csúcs volt az Erika írógéphez képest…

Számítógépes grafikával immár 25 éve foglalkozom, főképp a vektorgrafikus programokkal (CorelDRAW) készülnek munkáim.

Talán onnan indulnék ki, hogy vannak érdemi és kevésbé érdemi megbízásaim. A siker titka az, hogy bármelyik területen képes vagyok megvalósítani megbízóm elképzeléseit és vállalom a kihívásokat, függetlenül az én elképzeléseimtől azonosulni tudok a megbízói elvárásokkal!

Azért, ha meg tudom győzni a megbízót, akkor viszont garantált sikert és megtérülést tudok vállalni, ismerve az általános nemzetközi trendeket és gyakorlati tapasztalataimat, valamint a jól bevált szakmai fogásokat.

Gyakorlati tapasztalatokat szereztem az elmúlt évtizedekben, mikor multinacionális megbízómnak dolgozhattam főképp marketing területen, így promóciós anyagok áttervezésében, magyarításában, különösen tekintettel a hazai szabályokra és különféle előírásokra figyelve segítettem a tervezésben.

Önálló munkáim jelentős részét könyvkiadók számára készítettem, különféle könyvismertetők, megrendelőlapok, csekkes levelek, válaszküldemények és más terjesztői illetve logisztikai nyomtatványok tervezésével, kivitelezésével.

Arculati és csomagolási terveket készítettem egy számítástechnikai cégnek, egy ásványvíz termékcsaládnak és egy ügyviteli vállalkozásnak.

A legtöbb arculati munkámat saját cégemnek végeztem, ahol az arculati kézikönyv is az én munkám, ahogy a teljes Budabox arculat több fázisát is megterveztem, ezek a mai napig is alkalmazásban vannak. Az összes arculati elem mellett cégajándékokat, több kiállítási standot, nyomtatványokat és épületelemeket is terveztem, főképp a raktárunk és a kiskereskedelmi boltunk homlokzati és kirakat terveit készítettem.

Tekintettel gyakorlati munkánkra, több partnernek megterveztem és elkészítettem postai, egyéb ügyviteli nyomtatványait, melyek kapcsolódtak más megbízásokhoz.

Sikereim csúcsa volt 1996., amikor részt vehettem a Magyar Nemzeti Galéria kiállításán. Ez volt a MŰKÉP, vagyis a II. Országos Digitális Grafikai Biennálé, ami (sajnos) egyben az utolsó is volt, miután a folytatáshoz nem sikerült szponzort találni a szervezőnek. A kiállítás emlékét egy katalógus CD őrzi, meg persze az egykor kiállított képeim. Itt három grafikámat állítottak ki, de helyezést nem kaptam, miután a profik között indultam amatőrként, így nem volt igazán kiegyenlített a küzdelem…

Ahogy az a terjedelmes mellékletből is kiderül, a hosszú évek során számtalan grafikám készült, jellemzően ezek a számítógépes grafikák a közelmúltból, míg a szabadkézi munkák a távolabbi időkből származnak.

Sajnos sok minden hiányzik ebből a kollekcióból is, miután a korábban floppy disckre mentett munkáim elvesztek a kezdetleges adathordozók hibájából, illetve sok anyag a tűz martaléka lett egy 2014-es épülettűzben.

Az itt bemutatott anyag egy töredéke annak, amit évek során készítettem, de azért így is elég jelentős válogatás munkáimból. Némi logikai rendben igyekszem összeállítani portfoliómat, szükség esetén olykor magyarázattal egészítem ki a képek közti részt.

 

 

            

 

                   

 

Ráhangolódás a kék-sárga arculatra, különféle eszközökön és mindenféle megjelenési formában… Az arculatformálódás ezzel még nem ért véget, a folyamat állandó és végeláthatatlan.

 

       

 

    

 

A raktár és a bérraktározás mellett saját bolt és könyves ügyfélszolgálat is része a BudaboxnakA posta és könyvesbolt funkció méltó körülmények és arculat mellett látványában is fontos szereplő volt. Portál és látványtervek, melyek meg is valósultak.

     

 

 

   

                 

A portál nem csak a cégarculathoz, hanem olykor a cég aktuális promócióihoz is igazodik. A portáltervek helyett csak ezek a fotók maradtak meg… Illetve egy ingyenes bélyegterv a hely népszerűsítésére.

 

 

    

              

Cégismertetők, referencia és marketing kellékek, főképp a direct mail szolgálatában.

A legtöbb grafikai terv, mely nyomdába és széles körű felhasználásra került, az a könyvterjesztéssel függ össze. Párhuzamosan több kiadót szolgált ki a Budabox (BUDABOOKS) direkt értékesítési rendszere, ennek kellékei következnek.

           

       

         

    

 

 

          

         

Az egyik legmeghatározóbb könyvkiadói kapcsolat az Officina Nova volt, a méltán népszerű Krónika sorozat sikertörténetével, melynek részese lehettem. A jobb oldali plakát szerepelt a Nemzeti Galéria kiállításán. Grafikai terveimből nem mind került felhasználásra, főképp a megrendelési, terjesztési és egyéb ügyviteli nyomtatványok mentek nyomdába. Variációk egy témára…

  

         

  

A könyvek megrendelésére szolgáló DM levelek, vagy „csekkes levelek”, amin megrendelni és előleget, illetve részleteket lehetett befizetni. (A fenti barna csík a ragasztó, miután a képek a nyomdai fólia verziót mutatják).

Különleges kihívás és sikeres direct mail kampány eszköze következik. A feladat a Rapülők együttes „nosztalgia könyvének” direkt értékesítési kampánya volt. Az első körben egy kiküldendő DM levél elkészítése volt a feladat, majd a leporellós levél levágható harmadán lehetett visszaküldeni a megrendelést. Ez a rendszer már korábban – az Unikornis kiadó Jókai sorozatánál – ki lett próbálva. Az akkori 2, illetve 3 utas levél saját találmány, ami beigazolta a hozzá fűzött reményeket.

Ezeket a több utas direct mail eszközöket kevesen ismerik, és még kevesebben alkalmazzák, pedig van benne fantázia…

             

 

           

 

Ha már előtérbe került, akkor még néhány DM eszközt bemutatok, melyeket nem csak könyves, hanem más marketing területekre készítettem, függően attól, hogy éppen mikor-mire volt igény.

      

         

Következzen valami új, valami más, ami mai világunkra nagyon jellemző és mindennapjaink nélkülözhetetlen részévé vált. Ez a trade marketing, amikor egy terméket el kell adni! A termék a víz, persze nem az, amit a természetben ingyen megkaphatunk, ez annál sokkal több és jobb, a természetes, de annál sokkal tisztább, csökkentett deutérium tartalmú forrásvíz. Nem csak ivóvíz, hanem egy gyógyhatású víz azoknak, akik daganatos betegségben szenvednek…

 

       

        

        

  

 

   

 

Kisebb kitérőként építészeti látványtervek is készültek… Egy lakóház, illetve a pomázi Budabox raktár látványtervei.

  

         

     

 

 

 

    

    

 

A cégarculat tovább formálódott idővel. A változás elemei láthatók a folytatásban.

    

 

 

                 

       

          

   

         

A következő arculati tervek az Elanor direct mail kampány kellékeihez készültek

       

   

 

 

   

    

Egy fürdőket ismertető úti könyv illusztrációi a fürdős és egyéb turisztikai piktogramok a tömör tájékoztatás jegyében.

                    

      

 

 

 

 

 

Testre szabott privát naptár, egyéni igények szerint, nem kifejezetten tömegtermelésre…

      

      

 

Ennyi lett volna a közelmúlt grafikai összeállítása a teljesség igénye nélkül…

Ráadásként még bemutatok néhányat a régmúlt – digitális technikák előtti – korszak képeiből, melyek még a régi, hagyományos technikákkal készültek. Sajnos csak a kisebbek kerülhettek ide, mivel az A/4-esnél nagyobb képeimet még le kell fotózni, de előbb-utóbb azok is bekerülnek az összeállításba.

       

  

                

   

   

    

         

        

   

 

    

 

      

   

Kezdőlap